Korunk (Cluj-Napoca), 2000, št. 8, str. 110-114.
A szlovén Mátyás-motívumról elsőként Matija Majar Ziljski szól a Karintiai vajdaság történetében. Ivan Grafenauer, tanulmányában a motívumok alapján két csoportra osztja fel a Mátyásról szóló mondákat. Az egyik csoportba tartoznak az Istennel szembeszegülő Mátyásról szóló történetek, a másikba pedig a jó Mátyásról szólók. Összesen 46 mondát gyűjtött össze tanulmányában, amelyet később Milko Matičetov egészített ki az újabb lejegyzések eredményeivel.
<br />
A Mátyás-motívum a szlovén népköltészetben és az irodalomban<br />
mag. Bálint Čeh Júlia<br />
1. A Mátyás-motívum a szlovén népköltészetben<br />
A szlovén Mátyás-motívumról elsőként Matija Majar Ziljski szól a Karintiai vajdaság történetében. Ivan Grafenauer, tanulmányában a motívumok alapján két csoportra osztja fel a Mátyásról szóló mondákat. Az egyik csoportba tartoznak az Istennel szembeszegülő Mátyásról szóló történetek, a másikba pedig a jó Mátyásról szólók. Összesen 46 mondát gyűjtött össze tanulmányában, amelyet később Milko Matičetov egészített ki az újabb lejegyzések eredményeivel.<br />
Az ószláv kultuszok két jelentős része az elődök kultusza, amelynek célja a nemzetség kollektív erejének megőrzése. Hasonló volt a szerepe az uralkodóval együtt eltemetett alattvalóknak és állatoknak. Azok az elbeszélések, amelyekben a hegy jótevőként fogadja be az uralkodót, már az uralkodó esetleges visszatérését is magában foglalják. A hős, a kozmosz és a Föld közötti közvetítőként jelenik meg. Az álom a föld mélyén elegendő bátorságot, önbizalmat önt belé, ahhoz hogy önmegvalósítását elérje az ébredés után.<br />
A szlovén népköltészetben, Mátyás az elbeszélések egyharmadában kihívja az Urat, fellázad ellene, amiért az, a hegy mélyében való álommal bünteti. A másik csoportba tartozó történetekben pedig Mátyás király a kereszténység és szlovénság védnökeként lép fel, aki az ellenség túlereje elől menekül a barlang mélyére. Ezután összefonódnak az események és a történet vége, függetlenül attól, hogy a negatív vagy a jótevő hősről van-e szó, ismét két különböző módon zárulhat. Az egyik variáció szerint Mátyás a hosszú álom után seregével kitör a hegy mélyéből és a keresztényeket, illetve szlovénokat megváltja minden veszedelemtől. A másik variáció szerint pedig Antikrisztus elődjeként jelenik meg, minden rossz hordozójaként.<br />
A szlovén népköltészet szinte mindegyik Mátyás királyról szóló elbeszélésének (az ismert 46-ból 44-nek) tartalmi felépítésére jellemző az alábbi rajz (kivéve azokat, amelyekben a király nem nyugszik a hegy mélyén, pl.: Mátyás király és Alencsica).<br />
A szlovén népköltészetben nem alkotnak ciklust az énekek (mint például más délszláv népköltészetben) és olyan elemeket is kapcsolnak Mátyáshoz, amelyekkel másutt nem találkozunk. A középkorban ismert pokoljárás költészetben, a szlovénoknál Mátyás a hős (Vraz: Godec pred peklom). A feleségrablás és asszonyának az idegen fogságból való megszabadítása is több változatban fogalmazódott meg, ugyanígy a török fogságból való menekülés az uralkodó lánya segítségével. A Mátyás haláláról szóló népballadát Grafenauer három változatban, Smole, Vraz és Breznik feljegyzéseiből gyűjtötte össze és elemezte.<br />
2. A Mátyás-motívum a szlovén irodalomban<br />
A szlovén irodalmi alkotásokra, amelyekben előfordul a Mátyás motívum, köztük már az első ilyen alkotásra, France Prešeren Mátyás királyról (Od kralja Matjaža, 1830) című balladájára, is jellemző, hogy a motívumokat illetve a motívum-csoportokat a Mátyás királyról szóló elbeszélésekből és a népköltészeti alkotások intertextusából merítik. A Mátyás királyról szóló ballada a bűnhődő szívtipró motívumát dolgozza fel. A ballada szereplőit érzelmeik vezetik, nem pedig a józan megfontolás és ez vezet tragédiájukhoz. A Mátyás, magyar királyról szóló ballada, szintén népköltészeti alkotás átdolgozása a török fogságban sanyargó királyról, akit a „török cár” fiatalabb lánya szabadít meg.<br />
Janez Trdina is előszeretettel gyűjtött népmeséket és alakította azokat át. A Glasan Istenről szóló elbeszélések, avagy Kísérlet a szlovén nemzeti eposzra (Pripovedke od Glasan boga ali Poskus narodne epopeje Slovencev, 1850) című romantikus eposzában Mátyás király emberséges uralkodó, (“a királlyal mulat az egész királyság”) és a törökök legyőzője. Mátyás, félisten-szerű hősként jelenik meg, aki kedvesét a poklok mélyéről hozza fel; de Katrica megszólalt mielőtt földet érnek, így Mátyás nyolc öl mélyre zuhan a föld alá és álomba merül az asztalnál. Trdina Mátyásról szóló patrióta szellemű történetről (Narodna blagajnica, 1866), amely a Regék és elbeszélések a Gorjanciakról (Bajke in pripovedke o Gorjancih) című kötetében szerepel, már Ivan Grafenauer is megjegyezte, hogy önálló mű. Ezekben a művekben Mátyás király még megőrizte a mitikus megváltó, a humán uralkodó szerepét, hasonlóan a népköltészeti alkotásokhoz. Ugyanígy a megváltó szerepét látja el Mátyás Josip Jurčič elbeszélésében (Miről szól Križman jóslata Mátyás királyról – Kaj se v Križmanovem prerokovanju poveduje o kralju Matjažu, 1863). Anton Aškerc eposzi kísérletében, a Hősök (Junaki, 1906) négyrészes elbeszélő költeményben a negyedik rész Mátyás királyról szól, ugyanígy hasonló című balladája is.<br />
Az irodalmi alkotásokban a szerzők a motívum immanens tartalmát fokozatosan megváltoztatták. A megváltószerep Ivan Cankar Ítéletében (Sodba, 1894) válik kétségessé, ahol a hatalmas király visszavonul a megváltásra váró, egymást tipró, tülekedő néptől. A megváltás dialektikája is paradox: „aki zsarnok volt, elnyomott lesz, az elnyomottból zsarnok”.<br />
Néhány évvel Cankar Ítélete után polemikusan lép fel a kollektív nemzeti mítosszal szemben Oton Župancič is Mátyás király (Kralj Matjaž, 1896) című versében. A megváltás nem olyan egyértelmű, mint eddig, a mítosz is csak vigasztaló fikció, amely csak a nép passzivitását táplálja. Másik versében a Mátyás király Krímben (Kralj Matjaž v Krimu, 1900) is ironikus a mítoszhoz, az “Álmos királyhoz” és a hozzá érkező látogatóhoz való viszonya. Az ifjú kihúzza a király kardját a hüvelyéből és meg is indul a magához tért sereg, a jóslatnak megfelelően. Azonban az ifjú megriad, kiejti kezéből a kardot és megfutamodik, a felzaklatott sereg pedig megtorpan. Mátyás az asztalra csap, miért bolygatják hiába álmukat, majd újra csend telepszik a Krímre.<br />
Ivan Cankar Mihaszna Marko és Mátyás király (Potepuh Marko in kralj Matjaž, 1915) elbeszélésének címe analógiát mutat a Mátyásról szóló mondák címével (Mátyás király és a lusták., Mátyás király és a cigány béres). A mottó “Kadar bo kralj Matjaž kraljoval, / onda bo kmetič dobro kmetoval”, elővetíti a mű cselekményének hátterét. A Mátyásról szóló belső szöveg komplex és ambivalens, már a modern költészet stílusjegyeivel hordozza magán. A népmese hangulata csak imitáció. A modernizmus stílusjegyei vagy fokozzák az átvett mintákat, vagy kikezdik eredeti értelmét, de ironikussá is teszik. Emiatt összetett és ambivalens a szöveg. Marko is ambivalens személyiség, a róla szóló történet nem fejlődés regény, hiszen ciklikusan ismétlődnek az epizódok, a legkisebb külső változás Marko korábbi állapotába történő visszaesését okozhatja. Marko nem tud dönteni a különböző normák között. Nem tudja meghatározni mi jelent számára értéket: az apja és annak rokonai által képviselt munka, a vagyon, az édesanyja (illetve az őt helyettesítő személy) által szimbolizált haza, a föld. Mindezek elfogadása tevékeny, megtakarító életmódot jelentene és szociális biztonságot, de számára egyben szolgaságot is. “Mátyás király nem szívlelte a szolgaságot és a szolgákat… A föld népe ölbe tett kézzel éldegélt és tejben-vajban fürdött’ A másik választási lehetősége egyéni kívánságainak, vágyainak kielégítése: a világjárás, lustálkodás, amely viszont kitaszítottságot, de egyben szabadságot is jelentene. Marko a hedonista magatartást választja.<br />
Cankar ebbe a regényébe belső történetet sző, amely az elbeszélés módját és magát a történetet tekintve a Mátyás királyról szóló mondákból vesz át. Ez a belső történet egyben interpretációként szolgál a regény témájához, a sóvárgás örök Cankar-motívumához.<br />
“ – Akkorában volt az, mikor Mátyás király uralkodott a világon… Mátyás legyőzte mind a királyokat és császárokat és egyedül uralkodott egészen a tengerig. Minden bajnak, szenvedésnek vége szakadt az ő országában s a föld népére jó világ virradt. Mátyás elkergette a várurakat a vámszedőket és poroszlókat, eltörölte a dézsmát, adógarast és a föld népének visszaadta ősi szabadságát, jogait”<br />
Gregor meséje arról szól, hogyan változtatja meg az embereket Mátyás király boldog birodalmának, egy esetleges “tündérországnak” az ígérete. Ráébredtek paraszti életük minden bajára. Az aranykor utópikus eljövetele éppen az ellenkezőjébe fordul. A “matjaževanje” szó (“mátyáskodás”, “matykózás”) dorbézolást jelent, lomha, léha életet. Nem Mátyás kora tér vissza az országba, hanem a szolgaság kora. Vajon tényleg így változtatná meg az embereket a bőség kora? Itt már észrevehető a szerző polemikus, ironikus magatartása a kollektív nemzeti mítosz iránt. Cankar a népköltészeti elemeket egyéni önálló módon, szimbolikusan használja fel: “Úgy éltek az emberek, mint Mátyás király mesebeli korában: ölbe tett kezekkel henyéltek és tejben-vajban fürödtek.”<br />
A mű lényege és Cankar Mátyás-mítosz értelmezése a következő mondatokban fogalmazódik meg: “Miért vegyem el tőlük ezt a sóvárgást? Hogyan lehetnének meg nélküle? Most még vonszolják igájukat. Hogyan bírnák el Mátyás király ígéretének igéi nélkül? Mi lenne velük, ha váratlanul kilobbanna a messziről feléjük csillanó üdvösséges mennyország fénye? Nem tudják magukat megváltani. Boldogok hát, hogy legalább hihetnek a megváltásukban és a megváltójukban.”<br />
Markonak az alvó királyhoz szóló imája, burkolt vagy nyílt utalásai Isten és a király hasonló szerepére bizonyítják, hogy Mátyás király vigaszt adó fikcióként, elképzelt megváltóként él az emberek szívében, hitet ad és elviselhetőbbé teszi a társadalmi feszültségeket. (“Mátyás ott él az öreg paraszt szívében is, Markoéban is.”) Marko vándorútja során néhai apját, az ősatya, Mátyás király cseréli fel, akinek halála után magára marad a vándor sóvárgásával a szerelem, szépség és költészet után. A szép cigánylány szerelme vigasztalja, ráébred, hogy a szívében lakozik Mátyás és vele a sóvárgás, de a mese befejezése mégis ironikus: “ugyanabban az időben a fiatal muzsikus fehér paripáján az erdőn át vágtatott menyasszonyával. Fehér paripán ült és ölében tartotta fiatal bűbájos menyasszonyát, mint Mátyás király Alencsicát.” …“Ittak és daloltak és táncoltak és vidámak voltak az idők végezetéig…”<br />
Mivel Cankarnak kortársai felrótták, hogy nem ír elég „népiesen”, ezzel az elbeszéléssel kívánta megmutatni az úgynevezett “népi írásmód” látszólagos mintapéldáját. A demitizáció úgy történik, hogy a két ellentétes stílusmód hatásosan összefonódik: a mese harmonikus világa a groteszk fanyarságával. Marko rájön, hogy az egész nemzet romantikus várakozásban leleledzik. A mitikus és a valóságos világ ellentéte “Mátyás ország” harmóniájának, valamint az arisztokrata-polgári-paraszti “matykózás” groteszkségének ellentétében jelenik meg. A mesebeli megváltó demitizálása felhívás: az embereknek magukat kell megváltani.<br />
Cankar Éliás kocsmáros című (Krčmar Elija, 1911) „népi oktató” elbeszélésében ugyanígy fantasztikummal szövődik át és megismétlődik a Mátyás-mítosz kreatív destrukciója. Éliás kocsmáros a látszólagos romboló erő a faluban, nála isszák el a falusiak vagyonukat. Mátyás csak álmaikban és részeg mámorukban jelenik meg, amely már-már hallucinációval határos. A faluba érkező cigány az, aki rámutat arra, hogy ne keressék másban a kísértőt, mert mindenki magában hordozza azt és Mátyás királyságával vigasztalódik. A völgyet a fiatal generáció kelti ismét életre, amely apáik tönkremenetele után kiemelkedik a gondtalan mámorból.<br />
Cankar alkotásai a király fokozatos demitizációjáról szólnak és annak trónfosztásáról. A Mihaszna Markoban a király óriási halottként fekszik a völgyben, a szatirikus karcolatban Az emberi dölyfről (O človeškem napuhu, 1916) Mátyás parasztfiú és lázadó, aki a hatalmat visszautasítja. A Bűnös Lénárt (Grešnik Lenart, 1915) című önéletrajzi írásában pedig Mátyás hagyományos szerepét a művész veszi át. Mátyás király Lénart víziójában hosszú vaskardját, szimbolikusan a művész bölcsőjére fekteti, aki átveszi a kardot, a felszabadító harc szimbólumát: „magad harcolj, te legyél, te vagy Mátyás király”. A mítosz funkcióját tehát az ember, a művész veszi át. A Kralj Matjaž (1916) karcolat, látomás a királyról és a szenvedő emberek vízió-szerű körmenetéről. Elérkezett az ítélet, a feltámadás napja, amelyre már oly régen vártak az emberek. Ebben a karcolatban, amely egyben a világháború víziója is, Mátyás, a mitikus hős alakja minden ember, a népek, az emberiség szabadságának, felszabadítottságának az eszméjét jelképezi: “A világ minden tája felől sereglettek össze. Amennyi nép csak van a világon, mind ott volt, mind várta Mátyás király táborában a Teljesedés, az Igéret órájának megkondulását.”<br />
Fran Milčinski Kralj Matjaž (1911) című meséjének a protoszövege A részeg ember Mátyás királynál (Pijanec pri kralju Matjažu, Freunsfeld, Kres, 142-143) népmonda. Már a mese kezdete is ironikus, az elmúlt idők túlzott dicsérete hitelteleníti annak valódiságát.: „Mátyás király nagyon jó király volt. Akkoriban kétszer volt vasárnap egy héten. A búzaszem pedig akkorára nőtt mint a bab.“ A király ellensége Kurent a borkirály, aki a parasztokat seregébe invitálja. A »matykózóknak« bort adott, amitől csak még szomjasabbak lettek. Miután a parasztember mindenét elissza, álmaiban megjelenik a király. Két lehetőség áll előtte: felébresztheti a királyt vagy megtömheti zsebeit a barlang aranyával. Milčinski parasztemberének ez nem jelent dilemmát, az arany Kurent-király borát jutatta eszébe. Még két lehetőséget kap, hogy felébressze az alvó királyt, de csak Kurent himnuszát tudja énekelni.<br />
Fran Eller szatirikus hangvitelben kérdőjelezi meg a Mátyás-mítoszt a Mátyás király Ljubljanában (Kralj Matjaž v Ljubljani, 1912) című versében, amelyben ezúttal a király jelenik meg részegesként, aki az italba öli felelősségét.<br />
Ferdo Kozak Mátyás király című “vidám szlovén története három felvonásban” (Vesela slovenska zgodba v treh dejanjih) 1938-ban jelent meg. A Rendőrbiztos Úr mondja ki először, hogy “manapság nincsenek mesék”. Mátyás, erős, szakállas férfiként, rozsdás vértben, hosszú tőrrel a kezében jelenik meg. Elítélően beszél a jelenről: ő még karddal a kezében harcolt, a jelen emberei tollal. A rendőr szerint Mátyás fölösleges ebben a világban. Gúny érezhető a Rendőrbiztos szavaiban és egyben figyelmeztetés: „Nézzétek a nemzetet, amelynek a rend, az engedelmesség és a behódoltság a legszentebb ideálja.” A szerző az akkori politikai életet rendkívül ironikusan mutatja be. A politikusok véget nem érő vitákkal pocsékolják a napot, a kultúra tartózkodik a szavazástól. A Rendőrbiztos szájából hangzik el a mű fontos üzenete: “A szabadság nem az időtől, hanem az emberektől függ.” Mátyás a nép számára csak mentség, arra, hogy nyugodtan aludhassanak. Hiszen így elhitethetik magukkal, hogy a király hosszú álma miatt ilyen a helyzet az országban, most viszont, hogy ő felébredt, már nincs kire hárítaniuk a felelősséget. Hiába törte terveken a fejét Mátyás a föld alatt, nem tud betörni a nemzet nagy hálószobájába. Nem a király az, aki mély álmát alussza, hanem az emberek merültek csipkerózsika-álomba.<br />
A szlovén irodalomban a Mátyás-motívumot tartalmazó művek száma 1910 és 1920 között a legmagasabb, valamint a nemzeti felszabadító harc éveiben, a második világháború alatt. 1941 és 1945 között kifejezetten Mátyás királyról tizenhárom költemény szól, másik tizenháromban pedig előfordul a neve. A folklorizált történelmi Mátyás-mítosznak a nemzeti felszabadító harc folyamán a következő periódusai vannak: először a néphagyomány keretei közt marad a motívum megformálása, majd egyre nagyobb kételkedés övezi a királyt, mint megváltót, ezután a Mátyás-mítosz széthullására kerül sor, az uralkodó helyébe Tito lép. 1942-ben Karel Destovnik – Kajuh partizán költő a királyt megfosztja trónjától, annak szerepét a népre ruházza. A második világháború után a motívum, a gyermekeknek szóló darabokon kívül ritkán jelenik meg az irodalmi alkotásokban.<br />
A magyar irodalomban a történelmi regények száma Korvin Mátyás királyról meglehetősen magas. A szlovén irodalomban a motívum csak két történelmi regényben jelenik meg. Az egyik Miroslav Malovrh történelmi elbeszélése (Kralj Matjaž, 1905), amelyben a címmel ellentétben csak közvetve jelenik meg a Mátyás motívum. A történet a parasztfelkelések korában játszódik, a parasztfelkelés vezetője Anton Magajna a felkelők Mátyás királya. A másik történelmi regény Saša Vuga (Erazem Predjamski I-III, 1978) alkotása, amelyben Mátyás szintén parasztlázadás vezetője, de már maga a szerző tagadja mindennemű kapcsolatát Korvinnal. A Mátyásról szóló történelmi regények ilyen kis száma érthető, hiszen a nem szlovén témával foglalkozó történelmi regény ritkaságnak számított nemcsak a 19. században, hanem később is.<br />
A néphagyományban megjelenő, az Urat kihívó Mátyás motívuma csak Alenka Goljevšček gyermekeknek szóló Hogy vagy Mátyás király? (Kralj Matjaž, kako se imaš?, 1981) című színjátékában jelenik meg, amelyben a szerző áttekinti a Mátyás-hagyományt és felhasználja a néphagyományban megjelenő motívumok és szövegek egész korpuszát. Számos gyermekeknek szóló darab, színjáték vers jelenik meg Mátyás királyról a huszadik században a kilencvenes évek elejéig, majd csökken az érdeklődés a motívum iránt.<br />
A szlovén és magyar irodalmi alkotásokban előforduló Mátyás-motívum összehasonlításkor a különbségek nemcsak magában a motívumban illetve a történetekben mutatkoznak meg, hanem lényeges eltérésekre derült fény a motívum metamorfózisában is. A motívumnak a folklórban és az irodalmi művekben való elterjedtsége ellenére sem beszélhetünk a szlovén és magyar irodalom egymásra való kölcsönhatásáról a Mátyás-motívum esetében. Közös mindkét irodalomban, hogy a 20. század második felétől erőteljesen csökkent a Mátyás-motívum előfordulása az irodalmi alkotásokban.<br />
A nemzeti eszmék az idegen hatalom alól való felszabadulás kívánságát rejtik magukban. A király idealizált alakjában megjelenik a nemzeti hatalom megszerzése iránti vágy, az idegenek elleni harc és a nosztalgia az aranykor iránt. A szlovén irodalomban már Trdina „a nemzeti túlélés modelljét” kívánja bemutatni eposzában. A motívum mitikus tartalmát, a romantikus Mátyás-mítoszt a szlovén szerzők fokozatosan átértékelték és újraértelmezték. A szlovén irodalmi alkotások Mátyás királyról, a mitikus illetve kollektív gondolkodásból való kilépést mutatják. A fiktív megváltó szerepének megkérdőjelezése, azt is jelenti, hogy az egyénnek magának kell megtalálnia az utat a völgyből, kishitűség nélkül.<br />
